#3.

Pont ettől féltem... 
Én nem akarok vele találkozni. Ő olyan... Ijesztő. Szexi. Nem jó párosítás.

Fáradtam estem bele az ágyamba, majd takaróztam be.

                                                              *

Két hete. Ennyi ideje történt, hogy belebotlottam Harrybe. Ennyi ideje nem bírtam Őt kiűzni a fejemből! Akárhol, akármikor, akármerre, akárkivel voltam... Mindig Ő járt a fejemben. 

Nagyokat pislogva kapcsoltam ki az ébresztőm. Mehetek dolgozni a McDonald's-ba. Kicsoszogtam a fürdőbe, majd miután elvégeztem a dolgaimat, visszabaktattam a szobámba. Elnyomtam a "Talán ma találkozom vele" érzésem, és leszaladtam a konyhába, ahol miután megreggeliztem, elindultam. 

Délután 3 körül, amikor épp nem volt akkora forgalom, s miközben én könyvet olvastam egy kéz került a látóterembe.
- Mit kér? - kérdeztem, miközben továbbra is szorgalmasan olvastam a Tökéletes kémia című könyvemet. 

- Egy randit. Veled - szólalt meg a személy. Felkaptam a fejem, és Harry zöld szemeivel találtam szemben magam. - Nos? - kérdezte várakozva.

- Én... - motyogtam, és még fel kellett fognom, hogy újra látom Őt. Honnan tudta hol dolgozom? 

- Szuper. Akkor este 7-re ott vagyok nálad - nyúlt át a pult fölött és az államnál fogva felemelte a fejem. Elakadt a lélegzetem, egy pillanatra azt hittem, hogy megfog csókolni. - Nem kell annyira kiöltözni. Csak moziba viszlek, jó? - kérdezte, majd hüvelykujjával végig simított az ajkamon. - Tudod, ha nem volna itt senki más, akkor most itt helyben tennélek magamévá - mormogta közel az arcomhoz. Pislogtam párat, majd elpirultam és megráztam a fejem a nem kívánt gondolatok miatt. Visszahúzta a kezét magához, majd a pultra könyökölt. - Mit olvasol? - kérdezte, s elvette a könyvem. Hümmögött párat, aztán visszarakta elém. - Jó könyv - mormolta. 

- Olvastad? - kérdeztem meglepődve.

- Ja. A mexikói rossz fiú és a gazdag lány története - mondta, miközben engem kémlelt. Mocorogtam egy kicsit tekintete alatt, aztán rá néztem.

- Tetszett? - kérdeztem hülyén.

- Azt mondtam, jó könyv. Azért mondtam, mert tetszett. Ha nem tetszett volna, nem ezt mondtam volna - magyarázta felvont szemöldökkel.

- Bocs - mondtam zavartan. - Hülye kérdés volt - vontam vállat. - Nem kérsz... Valamit? - kérdeztem. 

- Nem - rázta meg a fejét. - Mennem kell. Este megyek érted - állt fel, aztán intett, s kisétált az ajtón. Randi. Randizom vele! - estek le a megbeszélt dolgok, és sóhajtva dőltem neki a pultnak. 

- Ki volt ez a félisten? - kérdezte Lisa, az egyik munkatársam. 

- Magam sem tudom, hogy ki ez - ráztam meg a fejem. Ez az igazság. Fogalmam sincs, hogy ki Ő, vagy hogy egyáltalán miért foglalkozik egy magam fajtával. Csak a nevét tudom. Semmi mást nem tudok róla... 

- Tetszik neked - szögezte le. 

- Mi? Nem! Dehogy. Túl ijesztő - hárítottam, nem valami jól.

- De szexi! - pillantott rám.

- Az egy dolog... - motyogtam zavartan. Tudod, ha nem volna itt senki más, akkor most itt helyben tennélek magamévá - emlékeztem vissza a mondatára, és azonnal elpirultam a gondolatra is. Te jó ég! Mibe keveredtem én? 

5 óra volt, és úgy gondoltam elmegyek fürödni. Bezárkóztam a fürdőbe, megnyitottam a meleg vizes csapot, és folyattam bele egy kis tusfürdőt is. Amikor már majdnem tele volt a kád, elzártam a csapot, majd levetkőztem és beleléptem a vízbe. Leültem, majd lehunytam szemeimet. A meleg víz ellazított, így megadtam magamnak azt a párpercet és nem gondoltam Harryre, vagy bármi másra. Aztán mégis az agyamba kúszott a kérdés, hogy vajon mit fogunk csinálni?! Filmet néztek - szólalt meg egy belső hang gúnyosan. Ne is gondolj másra! - dörrent rám. Igaz, mit csinálna velem? Aztán eszembe jutott az a mondat, és ismét elpirultam. Ha tudná, hogy még sosem voltam úgy pasival... 

Megnéztem a telefonom, és megpillantottam az órát, ami már fél 7-et mutatott. Gyorsan telik az idő... 

Sebesen magamra tekertem egy törülközőt, majd a szobámba lépkedtem és kikerestem valami elviselhető ruhát magamnak. Egy kék pólót, egy szürke madaras kardigánt, meg egy fekete csőfarmert kapartam ki a szekrényemből. Miután magamra kapkodtam őket, felkentem magamra egy kis sminket és belenéztem a tükörbe. Elmegy - vontam vállat, majd az új fekete Conversem a lábamra rángatva szaladtam le a lépcsőn, ugyanis csöngettek. Hajamat még egyszer átszántottam az ujjaimmal, majd kifújtam a levegőt és kinyitottam az ajtót. 

- Szia - nyögtem ki, miután megpillantottam Harryt. Fekete szűk nadrág volt rajta, egy fehér póló és egy öltöny. Nyakláncai elvették a figyelmemet. Főleg a papírrepülős. Régóta vágyom egy olyanra... Vajon mit szólna hozzá, ha letépném róla? 
- Szia - szólalt meg rekedten, ezzel engem visszarángatva a gondolataimból. Végig nézett rajtam, majd egy mosoly terült szét arcán. - Indulhatunk? - kérdezte. Ajkaimba haraptam, majd felkaptam a táskám és bólintottam. Bezártam az ajtót, a kulcsokat a táskám mélyére süllyesztettem, és követettem Harryt a kocsijához. Kinyitotta az ajtót, besegített, aztán átjött a másik oldalra és beült mellém. Bal kezemmel a nyakamnál babráltam, míg a jobbal a kocsi szélén könyököltem. - Ideges vagy? - kérdezte felém pillantva, miközben egy lámpánál álltunk. 

- N-nem - dadogtam zavartan. Kezét combomra helyezte, és szétterítette rajta hosszú ujjait. 

- Ne legyél zavarban, Jess - mormogta. - Csak mozizunk, utána beülünk valahová és beszélgetünk. Aztán kitudja mi lesz... - pillantott rám, majd kezével feljebb araszolt egy kicsit. Felgyorsult a lélegzetem és mocorogni kezdtem érintése alatt. - Nyugi - pillantott rám ismét. Ajkamba haraptam és felsóhajtottam. - Volt már barátod? - kérdezte hirtelen. Te jó ég. Csak ezt a témát kerüljük el! 

- Szép időnk van, nem? - mosolyogtam rá idegesen. Halkan felnevetett, majd kezét arcomra rakta és végig simított rajta.

- Aranyos vagy, de ne tereld a témát. Szóval? - kérdezte.

- Volt - válaszoltam őszintén. 

- És együtt voltatok... Úgy? - kérdezte. Felsóhajtottam, majd minden mindegy alapon kiböktem az igazat.

- Nem - mondtam. 

- Szóval te még nem... - motyogta, majd felsóhajtott.

- Miért? Baj? - kérdeztem félénken. 

- Nem, nem baj - nevetett fel, s visszahelyezte a kezét a combomra.