- Nem, nem baj - nevetett fel, s visszahelyezte a kezét a combomra.
Egy újabb lámpánál álltunk meg, Ő előre figyelt én pedig oldalra lestem. Hosszú szempillái majdnem súrolták az arcát, amikor pislogott, pink ajkai elnyíltak, miközben a lámpát nézte. Keze még mindig a combomon pihent, én pedig lenéztem hosszú ujjaira, amiből kettőn gyűrű volt. Újra rá néztem, göndör fürjei szanaszét álltak.
- Tudom, hogy nézel - szólalt meg rekedtes hangon, mire elpirultam, mert rajtakapott. - Mit állapítottál meg rólam? - kérdezte egy mosollyal az arcán. Vállat vontam, nem igazán akartam válaszolni. - Na - szólt rám, és várakozás teljesen nézett.
- Semmit - mondtam halkan. - Csak... Nem is tudom. Nem tudok rólad semmit, a neveden kívül - motyogtam.
- Majd idővel megtudsz mindent, ne aggódj - szorította meg a combom, majd ismét előre nézett. - Megérkeztünk - szólalt meg pár perc múlva. Nyúltam volna, hogy kiszálljak, de megfogta a kezem. - Csak most mondom, hogy menekülni nem érdemes, mert komolyan megleszel büntetve, ha elkaplak - mormogta közel hajolva hozzám, én pedig szaporán pislogtam, majd nyeltem egyet, s bólintottam. - Hallani akarom, hogy megértetted - morogta.
- Értem - nyögtem ki.
- Nagyszerű - mosolyodott el, majd végig simított az arcomon és nyomott egy puszit a szám szélére. - Menjünk - szólalt meg. Elengedett, kiszállt a kocsiból, átjött az én oldalamra és kisegített a kocsiból. Miután kiszálltam, Ő rákulcsolta a kezeit az enyémekre, majd a bejárat felé kezdett húzni.
- Mit nézünk meg? - kérdeztem kíváncsian.
- Nem tudom még - vont vállat. - Valami vígjátékot. Amit épp adni fognak - válaszolt. Bólintottam, majd egy kissé megszorongattam a kezét. - Mi az? - kérdezte.
- Ott az a srác a sikátorból - mutattam egy pasi felé, aki épp egy csajjal beszélgetett.
- Amíg én itt vagyok, addig nem fog téged bántani. Meg utána sem - nézett le rám komolyan.
- Megijedt tőled... - mondtam halkan. - Amikor... Amikor meglátott téged.
- Ahogy te is - motyogta halkan.
- De ez más! - vitatkoztam, miközben szembe fordultam vele. - Ő elfutott miattad! Én nem!
- Szerencséd, hogy nem futottál el - vigyorodott el, és úgy éreztem nem akarja elmondani az igazat.
- Harry! Miért ijedt meg annyira tőled? - kérdeztem.
- Nem hagyhatnánk ezt a beszélgetést későbbre? - mormogta.
- Nem, Harry! Én most akarom tudni.
- Ne idegesíts fel, mert beviszlek a vécébe - morogta, miközben kezét derekamra helyezte.
- Istenem. Hagyj már ezzel a "Megbüntetlek" szöveggel meg a többivel. Mi vagy te? Valami szadista? - kérdeztem idegesen, gondolkodás nélkül. Kezeit levette rólam, majd ökölbe szorította és haragosan nézett rám. Ez van, ha valaki felidegesít. A halkból, hangos lesz, a szégyenlősségem meg eltűnik.
- Ezt most fejezd be. Ne hergelj fel, mert komolyan mondom, a moziban foglak megdugni! - sziszegte ingerülten.
- Csak hajrá! - köptem a szavakat meggondolatlanul, mire felvonta a szemöldökét és oldalra döntötte a fejét.
- Komolyan? - kérdezte, és mintha egy mosoly bujkált volna az ajkain.
- Nem - tért vissza a szégyenlős énem egy másodperc alatt, és elpirultam. Halkan felnevetett, elkapta a kezem és máris oda az ideges Harry.
- Menj és vegyél valamit enni, addig én megveszem a jegyeket - mondta, mire bólintottam és elindultam a büfé felé. Te jó ég! Most ismertem meg nem rég, és már túl vagyunk egy vitán. Mi lesz ezután?!
Sóhajtva nézelődtem, majd vettem egy kis kukoricát, meg kólát mindkettőnknek.
- Na? - jött oda hozzám pár perc múlva.
- Kóla - nyomtam a kezébe. - Szívesen - mosolyogtam rá. - Kérsz... Kukoricát? - kérdeztem halkan.
- Nem - rázta meg a fejét, majd kézen ragadott és maga után vont. Beültünk a terembe, én lepakoltam a kaját meg mindent, Ő pedig a kóláját lerakta maga mellé, majd rám nézett. - Az a pasi... Azt a pasit én egyszer elvertem - vont vállat könnyedén, én pedig felé kaptam a tekintetem. - Eltört a keze... És az orra - tette hozzá.
- Verekszel? - kérdeztem halkan. Kezét enyémre csúsztatta, és rám emelte szemeit.
- Igen - bólintott komolyan. - Néha van pár meccsem. Általában én nyerek - mosolyodott el. - Nagyjából mindig, de mindegy - nagyképűsködött, mire kuncogtam, Ő pedig rám mosolygott. - Félsz tőlem? - kérdezte halkan.
- Jelen pillanatban nem - ráztam meg a fejem. - De az előbb féltem, amikor vitatkoztunk - vallottam be.
- Tényleg? Pedig nagy volt a szád - nézett rám összeszűkített szemekkel.
- Csak a szám volt nagy - vontam vállat. - Megfélemlítesz. Pedig még csak most ismerlek meg - motyogtam halkan. - És verekszel...
- Az nem jelent semmit! - mordult fel. - Téged sose bántanálak - mondta lágyabban, majd kezét a combomra helyezte. Elpirultam, mire szórakozottan rám nézett, majd előre bámult. - Kezdődik - jelentette be, úgyhogy én is előre fordultam, majd a filmet kezdtem bámulni. A film közben Harry jó párszor odahajolt hozzám és súgott valamit a fülemben, amitől legtöbbször elpirultam, de néha felnevettem. Kezét nem vette le a combomról, sőt néha fentebb kezdte vezetni, de olyankor mocorogni kezdtem alatta, és nem húzta tovább az idegeimet.
- Jó film volt, nem? - kérdezte Harry, mikor már kifelé mentünk. Kezemet szorongatta, miközben engem vizslatott.
- De - mosolyogtam fel rá.
- Beülünk valahová? Vagy fáradt vagy és hazamennél? - kérdezte, és valami kétségbeesést hallottam ki a hangjából.
- Nem vagyok fáradt, Harry - ráztam meg a fejem. - Üljünk be valahová.
- Oké - bólintott, és elindultunk kifelé.
_______________________________________________________________________________
Hii.xx
So... Kérek széépen pár megjegyzést, mert így foggggalmam sincs, hogy jó-e vagy nem, vagy hogy van-e értelme írnom:c:)
van értelme írnod!:) hisz annyira jól írsz, hogy ezért irigyellek!!:)
VálaszTörlésa kövi résszel meg siess!:)
Thank youuu:):3
TörlésMár fent van!:D