#6.

- Oké, Jess - morogta. - Két perc és rájövök. Nem sokára ott vagyok - dünnyögte, és lerakta. Basszus! Basszus! Basszus! Mit csináltam? 

Mintha fejbe vágtak volna úgy esett le a tény, hogy Harry ide fog jönni. Nem volt időm mást csinálni, ugyanis rám jött a hányinger. Vagy felérek vagy nem - gondoltam, miközben felfelé szaladtam az emeletre, és miután felértem, betörtem a fürdőbe, és a vécéhez guggoltam. 

- Jessica! - hallottam egy kiabálást lentről, aztán trappolást és már csak másodpercek kérdése volt és megtalál. Nyitódott az ajtó és Harry lépett be rajta. 

- Ne gyere közelebb! - mondtam, aztán ismét a vécéhez hajoltam. Leguggolt mellém,  hátrafogta a hajam, és közben a hátam simogatta. 

- Hát, kellemes találkozni veled ismét - dünnyögte szórakozottan. 

- Örülök, hogy jó a kedved - motyogtam és felálltam mellőle. 

- Én meg nem örülök annak, hogy leittad magad - csattant fel, és máris ideges volt. Ezek a hangulatváltozások nála... Megőrjít! - Hozok vizet... - mondta, majd kisétált a fürdőből. A tükör előtt álltam, és nagy levegőket vettem, miközben a mosdókagylón támaszkodtam. Megmostam az arcom, aztán elővettem egy törölközőt és megtörölköztem. Minek hoz vizet, ha itt van a csap? Na, mindegy. 

Ismét megtámaszkodtam, s a tükörben kémleltem magam. Szánalmas vagy! - suttogta a tudatalattim és kedvem lett volna beleverni egyet a tükörbe. Vörös szemeimből hullani kezdtek a könnyek, amiket aztán mérgesen letöröltem. Egy ok, hogy még jobban undorodjak magamtól... - gondoltam, amikor Harry bejött vissza egy pohár vízzel.

- Idd meg! - mondta, majd a kezembe nyomta a vizet. Pár korty után elvettem a számtól. - Az összeset! - dörrent rám, mire én szorgalmasan kiittam a vizet a pohárból. - Jó kislány - vette el a poharat, és lerakta mellénk. - Fáradt vagy? - kérdezte miközben elém állt. 

- Ez hülye kérdés volt - motyogtam, miközben azon voltam, hogy el ne ájuljak. 

- Hé, jól vagy? - kérdezte, mikor hirtelen megfogtam a karját, hogy el ne essek.  

- Azt hiszem, hogy... 

- Basszus - Harry hangja volt az utolsó, amit hallottam.

Reggel 9-kor keltem fel. Amint kinyitottam a szemem, Harryvel találtam szemben magam, aki engem kémlelt. 
- Van gyógyszer, meg valami üdítő ott melletted - dünnyögte, majd kisimított egy tincset az arcomból. 

- Oké, köszi - fordultam meg, majd elvettem a pohár almalevet, meg a gyógyszert a szekrényről. Bevettem a gyógyszert, azután lefeküdtem vissza. 

- Láttam a kezed - mondta halkan. - Mondtam, hogy ne csináld! 

- Én... 

- Sajnálom... Tudom, hogy miattam csináltad - mormogta halkan. - De... Gondolkodtam - mondta egyszerűen. - Nem tudom mi ez, de úgy érzem meg kell, hogy ismerjelek. És neked is engem - mormogta zavartan.

- Hány éves vagy? - kérdeztem hirtelen.

- 22 - válaszolt. - Te? 

- 19 - mormogtam. - Hány nővel voltál már együtt? - kérdeztem zavartan. 

- Sokkal - morogta. - De egyik sem volt a barátnőm - tette hozzá.

- Szóval mind egy éjszakás kaland volt? 

- Nagyjából - válaszolt. 

- Nem akarok beállni a sorba - bukott ki belőlem, mire mérgesen nézett rám.

- Hagyjuk ezt! Nem akarok veszekedni - rázta meg a fejét, majd felült. Felszisszent, amikor az oldalához ért. Kíváncsian másztam oda hozzá, majd felemeltem a pólóját - magam sem tudom hogy honnan szedtem annyi bátorságot, hogy egyáltalán hozzá érjek a ruhájához is -, ami alatt egy nagyobb folt volt.

- Verekedtél? - kérdeztem halkan, és felnéztem szemeibe. 

- Igen - bólintott komolyan, s elvette a kezem az oldalától. - De én nyertem - mosolyodott el, miközben ujjaimmal babrált. - Miért csináltad ezt? - kérdezte, miközben végig simított a kezemen. 

- Úgy éreztem senkinek sem kellek - motyogtam halkan, miközben lenéztem kezeinkre. 

- Miattam... - szólalt meg, én pedig elhallgattam. - Miattam ittad le magad is, igaz? Látod? Együtt sem vagyunk, és már is szenvedsz - állt fel ingerülten. 

- Ne menj el! - szólaltam meg kétségbeesetten. Ijesztő volt, mennyire akartam, hogy velem legyen. - Maradj. 

- Haza kell mennem - mondta. - Cuccokért - mosolyodott el. - Vagy jöhetsz te is hozzám... - állt meg előttem. - ...hacsak nem félsz tőlem - mormogta a fülembe, amitől jóleső borzongás futott végig a hátamon. 

- Nem félek - jelentettem ki határozottan. Vagyis nem akarok félni. - Se tőled, se a hülye büntetéseidtől - mormogtam zavartan. Szórakozottan végig simított az arcomon, majd levezette kezét a karomon és összekulcsolta az ujjainkat. 

- Menj és rakd rendbe magad - vigyorgott rám. Bólintottam, majd elengedtem a kezét és a fürdőbe mentem. Gyorsan letusoltam, majd törölközőbe tekertem a testem és kilestem az ajtón. Harry az ágyon ült, és felém nézett.

- Kijöhetsz, nem harapok - nevetett fel, mire elmosolyodtam és minden szégyenlősségemet legyőzve lépkedtem ki a fürdőből. Harry tekintete végig követett, úgyhogy zavartan a hajam piszkáltam. 

- Ne nézz már! Annyira idegesít! - mormogtam elpirulva. Játékosan eltakarta a szemeit, én pedig elnevettem magam és a szekrényhez léptem. Az első kezembe akadó fehérneműt kivettem a fiókból, majd betoltam vissza és a másik szekrényemhez léptem. - Harry! - szólaltam meg. Rám pillantott, s kíváncsian nézett. - Nem akarsz valami ruhát keresni nekem? Valahogy nincs kedvem lehajolni így - mutattam végig magamon. 

- Pedig nem néztelek volna - állt fel, majd jött oda hozzám. 

- Persze. El is hiszem - forgattam meg a szemeimet, majd leültem az ágyamra, és a törölközőt húzogattam lefelé. 

- Ez jó? - kérdezte egy piros pántos felsőre utalva, aminek az elején egy fehér szív díszelgett. Bólintottam, úgyhogy odadobta nekem a ruhadarabot. Talált még egy fekete rövidnadrágot is, ami ahogy hozzám került, azonnal megiramodtam a fürdőbe. Még hallottam ahogy felnevet, miközben futottam a fürdő felé. Gyorsan felöltöztem, aztán kimentem vissza. 

- Mehetünk - jelentettem be, Ő pedig feltápászkodott az ágyamról és elkapva a kezem, maga után húzott. 

______________________________________________________________________________

Hiii darling's:3 

Ismét új résszel szolgálok. Szolgáltam:D Ha tetszett komizz and pipálj:)xx