#8.

Hiiii.xxx:D

Új rééész.:) 

Egy kis +18-as résszel. (Igaz, még én se vagyok annyi, de semmi gond:DDDD) 

Nyaaaa, szóval... Az ilyen perverz részeket, amik majd lesznek

NEM TAPASZTALATBÓL ÍROM. Csak gondoltam szólok, hogy félreértés ne legyen:D 

Remélem azért tetszeni fog:)xx. 

- Úgy se tennéd meg, mert velem akarsz maradni - kacsintott rám. 

Hason feküdtem, Ő pedig nekidőlt az ágytámlának, és úgy nézte a filmet. Épp nevettem valamin, amikor a kezét a lábamra helyezte. Egyre feljebb vezette, mire mocorogni kezdtem.

- Khm... Harry - mormogtam.

- Nem csinálok semmit, Jess - dünnyögte. Amikor rájöttem, hogy tényleg nem csinál semmit, csak simogatja a lábam, egy fokkal nyugodtabb lettem, de még mindig zavarban voltam. Nem tudtam figyelni a filmre, csak Harry érintésére, amitől jóleső borzongás futott végig a testemen. Az a vonzódás ahányszor csak vele voltam, mindig ott volt köztünk, ahogy akkor is. Szerettem volna az ölébe ülni és megcsókolni, miközben a hajába túrok... De féltem tőle. Akárhogy is bizonygatom ennek az ellentétét, mindig rájövök, hogy nem az igaz. Olyan fura Harry. Egy másodperc alatt megtud változni. Viccelődősből, mérges lesz, mérgesből, perverz... Titokzatos. Ezt nem szeretem. Így hogy tudnék valaha is megbízni benne? Gondolatmenetemből a telefonom egyre erősödő csengőhangja rángatott ki. Sóhajtva előkapartam, majd a fülemhez emeltem.

- Hol a picsában vagy? - szólt bele Sam.

- Miért? - ráncoltam össze a szemöldököm, miközben próbáltam figyelmen kívül hagyni Harry kezét a fenekemnél. 

- Mert elmentem hozzád, de nem nyitottál ajtót! Szóval? És ne merj hazudni! - morogta mérgesen. Harry egyik ujját az elég rövid nadrágom szára alá vezette, én pedig hátra fordultam hozzá és megráztam a fejem. Persze semmit sem ért, ugyanis folytatta amit csinált... - Jessica!

- Uhm... Harrynél vagyok - mondtam, s szabad kezemmel hátra nyúltam és elkaptam Harry csuklóját. 

- Az ki? És én miért nem tudok róla, hogy van egy pasi az életedben? - vont kérdőre. Upsz, elfelejtettem volna említeni neki? Minden bizonnyal...

- Harry... Nos, belebotlottam, amikor jöttem haza a buliból - mormogtam, és felültem, Harry pedig lebiggyesztette a száját. 

- Az már vagy 3 hete volt! - sipákolt, én pedig lehunytam a szemem, ugyanis Harry puszilgatni kezdte a nyakam. 

- Sajnálom. Kiment a fejemből - dünnyögtem.

- Hogy mehetett ki a fejedből, amikor... Jó, mindegy. Megbocsájtom. Mit csináltok? - kérdezte kíváncsian, mire Harry előrecsúsztatta a kezét a hasamon. 

- Épp... Filmet nézünk - motyogtam, Harry pedig kuncogni kezdett és kezét a nadrágomhoz vezette. Rácsaptam, mire Ő elkapta szabad kezem, a másik kezét pedig a nadrágom alá rakta. Basszus!

- És mit néztek? - hát persze, hogy nem hisz nekem... Harry mögöttem ült, és nem engedte el a kezem. A sajátját a bugyimhoz vezette és ujjaival végigsimított ott. Felsóhajtottam, mire belemosolygott a nyakamba. - Jess?! 

- Izé... Valami vígjátékot - mormogtam.

- Miért sóhajtozol? - kérdezte. 

- Mert olyan... Uhm... Szerelmes jelenet van a filmben... - hazudtam, bár nem valami jól. Harry válla rázkódott, ebből következtettem, hogy nevet. Ujjaival arrébb tolta a bugyim szélét, majd megérintett. - Oké, mennem kell. Szia, szeretlek - raktam le gyorsan a telefont. - Bazd ki, Harry - motyogtam és megfogtam a karját. 

- Hmm... - mormogta a nyakamba, majd ujjaival körözni kezdett. Felnyögtem, és a karját szorongattam. - Pocsékul hazudsz, ugye tudod? - dünnyögte fülembe, miközben kényeztetett. Beleharaptam az ajkamba, aztán bólintottam. Elfojtottam egy sikolyt, amikor egyik ujját szelíden felhelyezte. Tegnap még leittam magam miatta, most meg már... Felnyögtem, amikor ujjával körözni kezdett, majd kihúzta és újra feltolta. - Jó érzés? - kérdezte. Nyöszörögtem, Ő pedig elmosolyodott. - Ezt igennek veszem.

- Harry - ziháltam, miközben fejem hátra hajtottam a vállára. 

- Ez az, bébi - suttogta a fülembe, és gyorsított a tempón. Pár perc múlva a csomót a hasamban egyre jobban éreztem, és nem bírtam már kordában tartani a nyögéseimet. 

- Bassza meg! - nyögtem fel, miközben hátra nyúltam Harry tarkójához és beletúrtam a hajába. Kétségbeesetten nyomtam magam a kezének, miközben Ő az ujját ki - be mozgatta, és a nyakamat csókolgatta. 

- Gyerünk, élvezz a kedvemért, bébi - morogta, én pedig mintha csak ezekre a szavakra vártam volna, darabokra hullottam az ölében. 

- Basszus - motyogtam, vállára hajtva a fejem.

- Finom vagy - vigyorodott el, én pedig pirulva dőltem el az ágyon. - Jól vagy? - kérdezte.

- Hmm... - dünnyögtem.

- Jó volt? 

- Hmm... 

- Ez most igen vagy nem? - kérdezte halkan nevetve.

- Hmm... - mosolyodtam el. 

- Akkor igennek veszem - bólintott. 

- Oké - haraptam bele az ajkamba. A következő percben már a hátamon voltam, Ő pedig fölöttem támaszkodott.

- Még nem végeztem veled - mondta komolyan. - De a többit majd később - hajolt le és adott egy puszit a számra. Aztán homlokát enyémnek döntötte, és úgy nézett le rám. - Tudod, az elmúlt pár napban csak te jártál a fejemben - motyogta, és már oda is a perverz Harry. 

- Az enyémben meg te - mormogtam. 

- Azt mondtad hagyjalak békén. Felakartalak hívni, de aztán mindig meggondoltam magam, ugyanis ez az egy mondat visszhangzott a fejemben... - mondta halkan. 

- Azt mondtad nem te vagy az a férfi aki engem boldoggá tehet...

- Ez így is van! 

- Mi van ha mégis? 

- Jessica, én verekszem! Mi van ha... Ha elborul az agyam? 

- Nem érdekel - mormoltam. - Úgy érzem, veled akarok lenni - néztem fel csillogó, smaragd zöld szemeibe.

- Még csak nem is ismersz - suttogta, és valami aggódás félét hallottam ki a hangjából. 

- Ahogy te sem engem - mormogtam. - Fájt amikor azt mondtad, hogy veled nem lehetek boldog... Úgy éreztem, mintha elutasítottál volna... Akkor jött az érzés, hogy senkinek sem kellek - magyaráztam suttogva, és nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de én megelőztem. - Nem! Nem a te hibád, hogy megvágtam a kezem, vagy hogy leittam magam... Mind az én hülyeségem, Harry! 

- De ha nem mondom azt, akkor nem csinálod meg ezeket... - mormogta.

- Maximum nem ittam volna le magam - fintorodtam el. - De a másik dolog... Nehéz róla leszokni.

- De nem lehetetlen - motyogta. 

- Tudom.

- Amíg velem vagy, én nem engedem, hogy csináld. 

- Akkor maradj velem életem végéig - bukott ki belőlem a mondat, mire zavartan nézett rám. Nem hiszem, hogy hozzá lett volna szokva ahhoz, hogy lány ilyet mondjon neki. Ilyen rövid idő alatt... Elpirultam, Ő pedig zavart mosollyal az arcán végig simított a számon. 

- Nem tudod mit beszélt - mormogta szórakozottan. - Kétlem, hogy egy ilyen pasival akarod leélni az életed, mint én. Nem vagyok jó ember, Jessica - mondta halkan.

- Dehogyisnem! - makacskodtam, és átkaroltam a nyakát. 

- Nem ismersz - dünnyögte.

- Hát, majd megismerlek - leheltem. Ez volt a végszó, ugyanis ajkait enyémekre tapasztotta és lágyan megcsókolt...