#29.

A hajával szórakoztam, aztán a szuszogását hallgatva lassan engem is elnyomott az álom. 

Halk kuncogást hallottam reggel, mikor ébredezni kezdtem. Harry egyre erősödő nevetése miatt kinyitottam a szemem, és felpislogtam rá, fölöttem támaszkodott. 

- Mi az? - kérdeztem. 

- A hajad - kezét a szája elé kapta, rázkódó vállal tartotta magát. 

- Mindig ilyen a hajam - mormogtam. 

- De most brutálisan kócos vagy - nevetett, vissza sem próbálta tartani a hahotázását. Lemászott rólam és mellettem fetrengve röhögött. 

Összeráncolt szemöldökkel néztem rá, aztán felültem és kikászálódva az ágyból a fürdő felé vettem az irányt. 

A tükörbe nézve elszörnyedve néztem magamra. A hajam olyan volt mintha... Mintha egy hurrikán söpört volna végig rajta. Konkrétan. Vagy két hurrikán. 

Miután megtéptem magam egy fésű segítségével, visszakullogtam a szobába, és ledőltem Harry mellé.

- Most jobb? 

- Igazából, amúgy se volt vele bajom. Nekem mindenhogy tetszel - csupa fog mosolyt villantott rám, keze elindult az arcom felé, majd hátra simította a tincseimet. Megakadt a lélegzetem, mikor a keze megindult lefelé az oldalamon. - Szeretnél felkelni? - kérdezte, ajkaimba harapva néztem fel rá. - Vagy maradjunk esetleg itt? - pimasz vigyora és a keze a combomon kissé elvonta a figyelmem, nem találtam a szavakat. - Oké, ezt igennek veszem - mormogta, s ajkai megtalálták az enyéimet. 

- Figyelj... - kezdtem halkan, az éjszaka közepén. Harry hümmögött, ezzel tudtomra adva, hogy ébren van, és hogy figyel. - Van már... Valaki? - kérdeztem. 

- Mi? - kérdezett vissza.

- Tudod. A szüleimmel kapcsolatosan... 

- Ja, hogy az - bólintott. - Nos... - könyökölt fel és úgy nézett le rám arcába hulló tincsei alól. - Még nincs, de rajta vagyok az ügyön, hogy kerítsek valakit.

- Oké - mormogtam. - Izé, nem akarlak ezzel terhelni. Tudom, hogy... 

- Ugyan már - mosolyodott el. - Ha neked fontos... - vont vállat, aztán elterült mellettem. 

- Az apád...

- Nem az apám. 

- Szóval akkor Jamesszel... 

- Mi újság? Fogalmam sincs. Eltűnt. Remélem örökre és elő sem kerül - morogta. 

- Nem sokára Karácsony - jelentettem be, próbáltam valami másról csevegni, bár, elég bénán tudom terelni a témát. Először furán nézett rám, majd egy mosoly jelent meg az arcán.

- Ahogy mondod. Elég ha Te itt vagy nekem Karácsonyra - burkolt célzást kaptam, hogy ne vegyek neki semmit. - Szeretném, ha nem vennél nekem semmit - Na tessék. Szinte éreztem, hogy ez következik.

- De Harry... 

- Semmi "De Harry...". Tényleg. Ne vegyél semmit, oké? 

Duzzogva bólintottam, mire felsóhajtott, majd magához ölelt.

*

Karácsony előtt egy nappal. Harry eltalálta, hogy vegyünk karácsonyfát. Természetesen, belementem, ugyanis kíváncsi voltam rá, amint karácsonyfát választ. 

Nos, ez nem ment könnyen. 

- Ez nagy - vágtam rá, egy magas "Még-a-házba-se-fér-el" fajta fára. Harry bólintott, aztán tovább álltunk. Találtam egy aranyos kis fát, konkrétan a térdemig ért, de én beleszerettem. - Ez kell! - mutattam rá, és lehajoltam, hogy közelebbről is szemügyre vegyem.

- Felejtsd el, túl kicsi - rázta meg határozottan a fejét Harry, én meg úgy néztem rá, mint akinek épp most tiltották meg, hogy fagyit egyen. - Jessica... - kezdett bele, de aztán elnézett mellettem és felragyogott a szeme. 

- Tökéletes - ment el mellettem, közben belekapaszkodott a kezembe és el kellett rángatnia életem fájától. Megálltunk egy Harrynél egy kicsivel magasabb fa előtt. Én ragaszkodtam a kis aranyos példányomhoz, Ő meg ragaszkodott az övéhez. Nos, most már tudom, milyen összeveszni egy karácsonyfán.

- Választottak már? - kérdezte kedvesen az árus. 

- Ez lesz az - mutattam én a sajátomra, Harry meg az övére. Az eladó furcsán nézett ránk, aztán felsóhajtott, és rám mosolygott. 

- Esetleg mindkettő? - kérdezte meg Harryt. Vadul bólogattam, Harry meg a szemeit forgatta, de végül rábólintott a dologra. 

- Nyúú, szeretlek - Te jó ég, most komolyan azt mondtam, hogy "Nyúú"? Ez meg honnan jött? 

- Nem hiszem el, hogy képes vagy beleszeretni egy fába, amit aztán haza is kell vinnünk.

- De hát olyan aranyos - pislogtam.

- Hogy lehet aranyos egy fa? 

- Csak nézz rá. Szinte könyörög nekünk, hogy vigyük el - Harry elég furán nézett rám, aztán elnevette magát.

- Bolond vagy. 

Oké, Harryvel fát vásárolni még csak-csak túl éltem, de fel is díszíteni azt a fát... A nap fénypontja volt. Zseniális. 

Kezdjük ott, hogy Harry, amint bevitte a fát a házba, vagy tízszer áthelyezte másik helyre. 

- Harry... - szóltam rá, amikor ismét elakarta mozdítani. - Hagyd már békén azt a szerencsétlen fát - sóhajtottam fel, miután az enyém díszítésével végeztem.

- Jó, de... Oké - egyezett bele, aztán felkapott egy épp a keze közé akadó díszt, amit aztán felakasztott egy ágra. 

- Az ott nem jó - rázta meg a fejét, én meg bosszúsan fújtattam egyet. - Hülyén néz ki.

- Nem tök mindegy? - csattantam fel mérgesen, mert elegem volt abból, hogy mindig megmondta mit hová tegyek. 

- Nem - rázta meg a fejét, közben a mosolyát próbálta elfojtani. 

- Jó, akkor csináld te - adtam a kezébe a díszt.

- Rendben - válaszolt. 

- Rendben - bólintottam. 

- Most ideges vagy?

- Nyugodt vagyok - mormogtam. 

- Nem úgy látom.

- Talán nem kellene mindig megmondanod, hogy mit hová tegyek! - mérgesen dobbantottam egyet a lábammal, majd összefontam a kezeimet a mellkasom előtt. 

- Nem tehetek róla, hogy rossz az ízlésed!  

- Jó az ízlésem! - duzzogtam. Egy másodperc alatt megfeledkeztünk a karácsonyfáról, a díszekről, meg úgy mindenről körülöttünk. 

- Hát ezzel azért vitatkoznék.

- Jó, tudod mit? Kapd be! - válaszoltam, szerintem frappánsan, s egy pillanatig farkasszemet néztünk. - Azt akarod, hogy hazamenjek? Mert közel állok hozzá, elhiheted!

- Semmi szükség arra, hogy hazamenj - rázta meg a fejét. - Csak fogd fel, hogy nem jó az ízlésed! 

- Ha nem lenne jó az ízlésem, akkor most nem itt állnék veled.

- Szóval azt mondod, jó pasi vagyok? - egy hatalmas vigyor ült ki az arcára. Már megint hogy jutottunk el idáig? 

- Tisztában vagy vele te is, nem? - pislogtam fel rá zavartan. 

- De. Tökéletes vagyok - húzta ki magát szórakozottan, én meg belebokszoltam a mellkasába. 

- Ezzel azért vitatkoznék - nyújtottam ki rá a nyelvem. Olyan tízes skálán mennyire lehetünk gyerekesek? 

*

Éneklésem közepette kinyitottam a szemem, és Harry csodálkozó képével találtam szemben magam. 

Lassan a dal végéhez értem, és elpirulva pislogtam rá, Ő meg ajkain bujkáló mosollyal nézett rám. 

- Nos? - köszörültem meg a torkom és elkapva rólam a pillantásom, mindenfelé néztem, csak rá nem. 

- Hát... - kezdte, de megakadt. 

- Tetszett? - kérdeztem ajkaimba harapva.

- Te most viccelsz velem, ugye? - állt fel és elém lépett. - Eddig miért nem tudtam róla, hogy így tudsz énekelni? 

- Szóval akkor tetszett - vigyorodtam el. 

- Imádtam. 

- Hát, akkor... Boldog Karácsonyt - nevettem el magam megkönnyebbülten, miközben megöleltem Őt. Nevetett, aztán eltolt magától és valamit kutakodott a zsebében. Kíváncsian néztem rá, mikor valamilyen papírnak kinéző valamit húzott elő. 

- Én... Uhh, szóval... Boldog Karácsonyt - nyújtotta át, s izgatottan kitéptem a kezéből a két papír darabot. Amit ha jól megnéztem, akkor két repülőjegy volt. Tágra nyílt szemekkel néztem rá, aztán ismét a jegyekre, amik Franciaországba szóltak, december 30-án. Szóval akkor nem itthon szilveszterezünk. 

Harry szerintem nem számított arra, hogy a nyakába vetem magam, mivel kissé meglepődött, aztán majdnem elvesztette az egyensúlyát, de még időben megtámaszkodott, így nem vágódtunk el. 

- Mindig Párizsról áradoztál, gondoltam... - kezdte Harry, de nem hagytam, hogy befejezze, hanem számat az övére tapasztottam. - Szeretlek - mormogta. Boldogan szorítottam Őt magamhoz, s elöntött az izgatottság. Pár nap és Párizsba megyek Harryvel. 

_____________________________________________________________________________

Hiiiii darling's:)xx

Sorry, a késésért, meg hogy ritkábban hozok részt mostanában:|

Az igazat megvallva, ezt is olyan nagyon ihlethiányosan írtam meg - meg is látszik rajta, szerintem. 

Na mindegy. Azért remélem tetszett:):Dxx.