#36.

Aztán beszélgetni kezdtünk. És azt hiszem elérte, hogy még jobban beleszeressek akaratom ellenére is. 

Másfél hét. Ennyi idő volt, mikor végre azt mondták, hogy viszontlátásra, lehet haza menni. 
Harry velem volt végig, meglátogattak a srácok is. Mármint Zaynék. 
Aztán bejött még Matt is, meg Mark is... Nos, érdekes volt amikor Harry és Mark egy szobában voltak. Velem együtt. De túléltem, úgyhogy nem volt verekedés, se semmi egyéb. Maximum, ha Harry tudna ölni a szemeivel, Mark már nem élne. 
- Szóval... Azt szeretném, hogy hozzám gyere - mondta Harry, miközben én rátámaszkodtam. 
- Haza - makacskodtam. 
- Hozzám gyere feleségül - húzott magához közelebb. Az utóbbi két hétben már megszoktam ezt; az ilyen megjegyzéseit. 
- Felejtsd el - fojtottam el a mosolyom, miközben beszálltam a kocsiba. 
- Látom a jövőt - ült be mellém. 
- Jól van, Harry. Akkor most lásd az utat, egészen a házamig - vigyorogtam rá. 
- A saját házamig látom az utat - villantott egy mosolyt felém. 
- Úgy érzem, most szívesen megütnélek.
- Mi tart vissza? - mosolygott, miközben elindult remélhetőleg hozzám. Nem válaszoltam, helyette kibámultam az ablakon. - Oké, elviszlek hozzád - sóhajtott fel. 
- Kedves.
- Tudom, hogy az vagyok.
- Nem gondolod, hogy az egoizmusod lassan a tetőre hág? - kérdeztem kíváncsian. 
- Semmi ilyesmi nem fog történni.
- Már megtörtént - bólintottam. Vigyora szélesebb lett az arcán, s az út többi részén mindketten csöndben voltunk. 

- Maradhatok? - pislogott rám Harry. 
- Miért szeretnél maradni? - csábító ajánlat volt, de... Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne. 
- Mert miért ne? - vont vállat és mikor nem akartam elállni a bejárati ajtóból, kikerült és lazán ellépdelt mellettem. 
- Harry... -mentem utána, figyelmen kívül hagyva a lábamban érzett tompa fájdalmat.
- Igen? - fordult meg.
- Nem maradhatsz! 
- Dehogynem. Szükséged van egy erős, felelősségteljes és egyben szexi pasira, aki bármikor ugorhat ha van valami problémád. És ahogy így elnézlek, még az se biztos, hogy fel tudsz menni a lépcsőn.
- Nem vagy szexi.
- Látom megragadtad a lényeget - nevette el magát fejcsóválva. - Vitatkoznék, ha tudnám, hogy most nem hazudsz.
- Nem hazudok. Tényleg nem vagy az - tettem csípőre a kezem. 
- Ne is próbálkozz - mosolygott. - Fáradt vagy? 
- Itt akarsz maradni éjszakára? - nyíltak tágra a szemeim. - Szó sem lehet róla! Harry, mi már rég szakítottunk! 
- Igen, azért mert... - kezdett bele, ám elhallgatott. Lehunyta a szemeit. - Ne csináld ezt, Jessica. Éppenséggel örülök, hogy szóba állsz velem jelen pillanatban. 
- Sosem fogom elfelejteni az okát, amiért szakítottunk - mormogtam. 
- Szóval... Maradhatok? - tért vissza az eredeti témára, amiért hálát adtam neki magamban. Nem igazán volt kedvem ahhoz, hogy kivesézzük a szakításunkat, ami nem mellesleg már több mint 2 hónapja történt. 
- Maradj - sóhajtottam fel szem forgatva, majd gyorsan kikerültem Őt és a lépcső felé igyekeztem. 
- Fel tudsz menni egyedül? - szórakozottan kérdezte. Gyilkos pillantást küldtem felé, majd belekapaszkodva a korlátba elindultam felfelé. - Felvigyelek? - jött utánam. 
- Nem kell - tiltakoztam, azonban akkor már lehajolt és a karjai közé vett. - Most ezt miért kellett?
Válaszképp megvonta a vállát, aztán az emeleten lerakott. Követett egészen a szobámba, ahol levetette magát az ágyra. 
- Akkor én most elmegyek a fürdőbe... 
- Csak nyugodtan - vigyorgott. Besiettem a fürdőbe és magamra zártam az ajtót. 

- Szerinted vicces, hogy fáj a lábam? - kérdeztem bosszúsan, miután kijöttem a fürdőből és Harry tett pár megjegyzést a mozgásomra. 
- Én ilyen nem mondtam - tartotta fel a kezeit.
- Azért fáj a lábam, mert megmentettem az életed! - dühösen felnéztem rá, körülbelül 10 centi volt köztünk a távolság. - Azért, mert nem akartam, hogy meghalj! Azért mert akármennyire is utálni akarlak, nem tudlak, mert fontos vagy számomra! Szóval, ha még egy megjegyzést teszel arra, hogy bicegek, komolyan mondom egy kést fogok a lábadba szúrni és akkor majd meglátjuk mit fogsz szólni hozzá! - mérgesen beleböktem egyet a mellkasába, ami lassan emelkedett, ellentétben az enyémmel, ami hevesen mozgott. 
Lenézett rám, miközben a homlokát ráncolta. Mellkasunk összeért. 
- Teszek rá, hogy szakítottunk. Kibaszottul nem érdekel. Nem érdekel, ha most megpofozol az sem ha elküldesz... Szükségem van erre - morogta, majd egy határozott mozdulattal magához rántott és ajkait enyémekre tapasztotta. 
2 hónap után azt hiszem arra a pillanatra vártam a legjobban. Nem tudtam, de abban a pillanatban rájöttem, hogy mi hiányzott. Ő. Semmi másra nem vágytam, csak hogy vele legyek újra...
Az ágyon kötöttünk ki; felettem támaszkodott, s úgy csókolóztunk tovább.
És igen, hagytam, hogy azt tegye velem amit akar és hogy megtörténjen a dolog. 
Mert azt hiszem tudtam, hogy az volt a búcsú. És tudom, hogy Ő is tudta. 

Az igazság az, hogy nem gondoltam bele, hogy mi lesz reggel. Hogy milyen lesz mellette felkelni. Ám amikor magam mellett kezdtem tapogatózni és nem találtam ott senkit rájöttem, hogy elment. Elment szó nélkül. 
Miért? Mit vártam? Egyáltalán miért vártam mást? 
Egy papírdarab volt az ágyon.

Megkönnyítem a dolgod, nem kell kidobnod reggel; magam megyek el. 
Találkozunk még, remélem.
Mellesleg életem legjobb szülinapi ajándékát kaptam:) 
Köszönöm. 

Harry.xx

(A leendő férjed)

Elmosolyodtam az aláírásán, aztán visszadőltem a párnák közé. 

Szeretnék visszamenni az időben és újra élni az utóbbi két hetet. Igaz, hogy kórházban voltam, de minden pillanatát szerettem... Mert Harryvel voltam. Wow, létezik, hogy egy icipicit szerelmes vagyok belé? De akkor meg miért...
Gondolataimat a csengő zavarta meg. Úgy döntöttem, nem nyitom ki. Majd megunja és elmegy.
Aha. Csakhogy miután vagy ötször csöngetett, aztán szerintem egyenesen ráfeküdt a csengőre, mégiscsak muszáj volt lemennem. 
Mark állt az ajtóban. 
- Szia. Felkeltettelek? - kérdezte egy mosollyal az arcán, végig nézve rajtam. - Zavarlak? - dőlt neki az ajtófélfának. Egy pillanatig Harryt képzeltem a helyébe; megráztam a fejem, hogy eltűnjön a gondolat. 
- Nem - mondtam, miközben elálltam az útból, így nyugodtan kitudott kerülni. 
Annyira szerettem volna Mark közelében azt érezni, mint amit Harry közelében éreztem. De ez egyáltalán nem ment.

_______________________________________________________________

Hiiii.xx

A történetben Harrynek máskor van a szülinapja mint a valóságban:D Itt éppenséggel március vége van. Mármint a történetben!:D 
Egyébként köszönöm szépen a pipákat az előző részhez meg a komit:) meg a +1 feliratkozót:)xxx